Leírás

„Amikor legbelül fáj, amikor úgy érzed,

hogy sosem fogod megtalálni a kiutat,

 csak tarts ki, mert kell a vihar,

 de tudnod kell, nem esik örökké.”

Néha az életünket sötét felhők árnyékolják be, csúnya vihar tombol a lelkünkben és villámok feszítik szét a szívünket. Az eső, csak esik és esik és lassan elaltatja a szívünkben még meglévő remény pislákoló lángját, s hogy megvédhessük magunkat falakat emelünk, dobozba zárjuk a szívünk legfontosabb érzéseit és korlátokat vonunk magunk köré, hogy távol tartsuk a még el nem ült vihart.

Az eső ugyan nem esik örökké, de a falak megmaradnak, a korlátok nem mozdulnak, mert tudjuk, a remény kis szikráját a leglágyabb szellő is kioldhatja.

De mi van akkor, ha valaki lerombolja a korlátokat, ledönti a falakat? Mi van akkor, ha ez egy olyan személy, aki még csak nem is sejti, hogy ő az egyetlen, aki a kialudni készülő lángot, újra tűzvésszé varázsolhatja? Ugyanakkor ő az a személy is, aki végleg elfojthatja a tüzet? Ha a korlátokat pont azért emeltük, hogy megvédjenek tőle egyszersmind, magunk mellé zárhassuk őt is?

Túl sok a kérdés és csak a jövő tudhatja a választ, a jövő, ami szabad lehet. A jövő, amiben nincsenek korlátok.

De a jövőért küzdeni kell s ez a küzdelem sosem egyszerű.

Érdekelnek a válaszok?
Akkor engedd meg, hogy felültesselek arra az óriáskerékre, amely elmeséli ezt a történetet. Arra az óriáskerékre, amelynek az útja pont olyan, mint az élet. Hisz egyszer fentszárnyalunk a felhők felett, máskor a pont eme sötét fellegek takarják el a napot.

*Ha többet szeretné tudni a történetről, akkor tekintsd meg ezt a kis előzetest*


~Osztva van watton is~