~~~~~~~
Sziasztok, meg is érkeztem az első fejezettel. Nem lett hosszú, de ellenben tartalmas. Érdemes figyelni az apró részletekre is, sokat segíthetnek. ;)
Jó olvasást!^^
~Jinie~
Sziasztok, meg is érkeztem az első fejezettel. Nem lett hosszú, de ellenben tartalmas. Érdemes figyelni az apró részletekre is, sokat segíthetnek. ;)
Jó olvasást!^^
~Jinie~
Taeil pov.:
- Jó reggelt! – köszöntem mosolyogva, amint beléptem a hatalmas épület ajtaján, majd a recepcióhoz sétált.
- Jó reggelt Taeil-shi! Mr. Seo már megérkezett és megkért, hogy küldjem be hozzá, amint ide ér – tájékoztat kedvesen a pult mögött álló lány, miközben átnyújtja a mai postám.
- Köszönöm – intek búcsút a lánynak, majd a lift felé veszem az irányt. Még mindig mosolyogva nyomom meg a legfelső emelet gombját, közben azon gondolkozva hogyan jutottam el idáig. Dél-Korea egyik legjobb és legsikeresebb cégénél dolgozom, kedves munkatársakkal és egy igensegítőkész főnökkel és habár közel sem felhőtlen az életem, örülök annak, hogy ott vagyok, ahol vagyok.
A lift csilingelve áll meg a megfelelő emeleten és épp szólásra nyitnám a számat, hogy üdvözöljem az egyik munkatársamat és egyben legjobb barátomat, de Jaehyun nincs a helyén. Meglepetten vonom össze a szemöldököm, majd a főnököm irodája felé fordulok, melynek résnyire nyitott ajtaja mögül, halk beszélgetés hangja szűrődik ki.
- Megjöttem – mondom, koppantva egyet az ajtón, majd azonnal be is lépve, mire egyigen érdekes látvány tárul a szemem elé. Jaehyun Johnny székében ül, kipirosodott arccal, rémült tekintettel pillantva felém, még Johnny nekem háttal, az íróasztalának támaszkodva áll és nem is veszi a fáradságot, hogy rám pillantson. – Khm, megzavartam valamit? – kérdezem bátortalanul, mire a főnök csak megrázza a fejét, majd eltávolodva az asztaltól fordul végre felém.
- Nem, csak Jaehyun ki szerette volna próbálni, hogy milyen érzés főnöknek lenni – vigyorog rám, majd, az idő közben felállt fiatalabbra pillant és a vigyora kiszélesedik.
- Igen-igen, de nem olyan felemelő érzés, mint vártam – feleli Jaehyun nevetve, majd küld egy szépnek nem nevezhető pillantást Johnny felé. Ugyan, tekintve, hogy épületen kívül nagyon jó barátok vagyunk, annyire nem meglepő, de ennek ellenére nagyon nem értem mi folyik itt…
- Mindegy is – foglal helyet Johnny, mi pedig követjük a példáját. – Térjünk a lényegre. Holnap lesz egy megbeszélésem egy másik cég tulajdonosával és szeretném, ha mindent előkészítenétek.
- Mivel kapcsolatos a megbeszélés? – kérdem.
- A céggel, annak tevékenyégével, a nyereségekkel, az alkalmazottak étszámával és egyéb jellemzőkkel.
- Johnny – kezdi Jae – ugye nem akarod eladni a céget? – kérdi, meglepettséggel és felháborodottsággal a hangjában.
- Isten ments – nevet fel a főnökünk, mire mindketten meglepetten pillantunk rá. – Ugyan a cég nagyon jól teljesít, mind tevékenységét, mind bevételét tekintve, arra gondoltam, hogy nem árt bebiztosítnai magunkat, nagyobb piac, szélesebb szolgáltatási kör és ennek a legegyszerűbb módja, ha fúziót kötünk egy másik hasonló profilú céggel. Az már mellékes, hogy a cég tulaja és vezetője régi ismerősöm – magyarázza el a helyzetet, mire mi bólintunk. – Tudom, hogy nem a ti feladatotok lenne mindezt végig csinálni és nem is várom el, hogy egyedül birkóztatok meg a feladattal, pláne ilyen kevés idő alatt, de szeretném, ha minden simán menne és ti ketten vagytok azok, akikben a legjobban megbízom.
- Remek – forgatja meg a szemeit Jae, majd egy pillanattal később el is mosolyodik. – De ezért te fizeted az ebédemet!
- Mintha amúgy, nem így lenne – morogja John ezzel kiváltva egy kisebb kuncogást a fiatalabból. – És persze a tiédet is Taeil – fordul felém, mire elmosolyodom.
- Nem is feltételeztem mást – mondom, mire Youngho csak megforgatja a szemeit és dünnyög valamit arról, hogy mennyire nem éri meg neki, hogy minket alkalmaz.
- Mindegy is – rázza meg végül a fejét a főnök. – A lényeget azt hiszem el mondtam, mivel szorít minket az idő neki is kezdhetnétek a feladatnak – hesseget ki minket az irodájából, mi pedig bólintva indulunk az utunkra.
- Egy pillanat – fordul vissza Jaehyun az ajtóból. – Egészen pontosan melyik céggel is akarsz egyezkedni?
- LTY Company – feleli John és amint meghallom a vállalat nevét elsápadok. Istenem, mond, hogy ez nem az a cég amire gondolok! – Eredetileg nem most lett volna a tárgyalás, de Taeyongnak közb… - kezdi Johnny, de befejezni már nem tudja. Mondandójának egy hangos koppanás vet véget, amelyet én okoztam azzal, hogy leejtettem a kezemben tartott dolgaimat.
- Taeil, jól vagy? – kérdezi aggódva Jaehyun. – Elsápadtál.
- P-persze, csak hírtelen mozdultam és megszédültem egy kicsit – mosolygok rá, de nem úgy tűnik, mintha meggyőztem volna.
- Biztos? – érkezik a kérdés a másik férfitól, mire bólintok egyet.
- Azért igyál egy kávét és egyél is valamit, mielőtt belevetitek magatokat a munkába – szólal meg Youngho is. – Szükségetek lesz az erőtökre, nekem meg rátok.
- Rendben, úgy lesz – varázsolok egy halvány mosolyt az ajkaimra.
- Jaehyun, tarts vele te is és győződj meg róla, hogy valóban eszik! – adja ki a végső utasítást Johnny.
- Értettem – szalutál játékosan a fiatalabb, majd megragadva a karomat vezet ki az irodából, meg sem állva míg be nem léptünk a liftbe.
- Tényleg minden oké? – aggodalmaskodik.
- Igen, bár, ha meghívsz egy szelet csoki tortára még jobban leszek – vigyorgok rá, mire csak sóhajt egyet, de végül rábólint a dologra.
Csendben sétálunk el a cég kantinjáig, majd megszerezve amiért indultunk ültünk le az egyik asztalhoz és bár Jae magyaráz valamit a ránk váró feladatról, nem igazán tudok rá figyelni. Végig az előbb hallottakon jár az eszem. Vajon ő is eljön holnap? Ha igen, van rá esély, hogy találkozzunk? Mi lesz, ha igen? Mit fogok tenni?
Remélem Johnnynak elég lesz egy személyi asszisztens is holnap, valahogy több kedvet érzek a telefon emelgetéshez, mint ehhez a megbeszéléshez.
- Jó reggelt! – köszöntem mosolyogva, amint beléptem a hatalmas épület ajtaján, majd a recepcióhoz sétált.
- Jó reggelt Taeil-shi! Mr. Seo már megérkezett és megkért, hogy küldjem be hozzá, amint ide ér – tájékoztat kedvesen a pult mögött álló lány, miközben átnyújtja a mai postám.
- Köszönöm – intek búcsút a lánynak, majd a lift felé veszem az irányt. Még mindig mosolyogva nyomom meg a legfelső emelet gombját, közben azon gondolkozva hogyan jutottam el idáig. Dél-Korea egyik legjobb és legsikeresebb cégénél dolgozom, kedves munkatársakkal és egy igensegítőkész főnökkel és habár közel sem felhőtlen az életem, örülök annak, hogy ott vagyok, ahol vagyok.
A lift csilingelve áll meg a megfelelő emeleten és épp szólásra nyitnám a számat, hogy üdvözöljem az egyik munkatársamat és egyben legjobb barátomat, de Jaehyun nincs a helyén. Meglepetten vonom össze a szemöldököm, majd a főnököm irodája felé fordulok, melynek résnyire nyitott ajtaja mögül, halk beszélgetés hangja szűrődik ki.
- Megjöttem – mondom, koppantva egyet az ajtón, majd azonnal be is lépve, mire egyigen érdekes látvány tárul a szemem elé. Jaehyun Johnny székében ül, kipirosodott arccal, rémült tekintettel pillantva felém, még Johnny nekem háttal, az íróasztalának támaszkodva áll és nem is veszi a fáradságot, hogy rám pillantson. – Khm, megzavartam valamit? – kérdezem bátortalanul, mire a főnök csak megrázza a fejét, majd eltávolodva az asztaltól fordul végre felém.
- Nem, csak Jaehyun ki szerette volna próbálni, hogy milyen érzés főnöknek lenni – vigyorog rám, majd, az idő közben felállt fiatalabbra pillant és a vigyora kiszélesedik.
- Igen-igen, de nem olyan felemelő érzés, mint vártam – feleli Jaehyun nevetve, majd küld egy szépnek nem nevezhető pillantást Johnny felé. Ugyan, tekintve, hogy épületen kívül nagyon jó barátok vagyunk, annyire nem meglepő, de ennek ellenére nagyon nem értem mi folyik itt…
- Mindegy is – foglal helyet Johnny, mi pedig követjük a példáját. – Térjünk a lényegre. Holnap lesz egy megbeszélésem egy másik cég tulajdonosával és szeretném, ha mindent előkészítenétek.
- Mivel kapcsolatos a megbeszélés? – kérdem.
- A céggel, annak tevékenyégével, a nyereségekkel, az alkalmazottak étszámával és egyéb jellemzőkkel.
- Johnny – kezdi Jae – ugye nem akarod eladni a céget? – kérdi, meglepettséggel és felháborodottsággal a hangjában.
- Isten ments – nevet fel a főnökünk, mire mindketten meglepetten pillantunk rá. – Ugyan a cég nagyon jól teljesít, mind tevékenységét, mind bevételét tekintve, arra gondoltam, hogy nem árt bebiztosítnai magunkat, nagyobb piac, szélesebb szolgáltatási kör és ennek a legegyszerűbb módja, ha fúziót kötünk egy másik hasonló profilú céggel. Az már mellékes, hogy a cég tulaja és vezetője régi ismerősöm – magyarázza el a helyzetet, mire mi bólintunk. – Tudom, hogy nem a ti feladatotok lenne mindezt végig csinálni és nem is várom el, hogy egyedül birkóztatok meg a feladattal, pláne ilyen kevés idő alatt, de szeretném, ha minden simán menne és ti ketten vagytok azok, akikben a legjobban megbízom.
- Remek – forgatja meg a szemeit Jae, majd egy pillanattal később el is mosolyodik. – De ezért te fizeted az ebédemet!
- Mintha amúgy, nem így lenne – morogja John ezzel kiváltva egy kisebb kuncogást a fiatalabból. – És persze a tiédet is Taeil – fordul felém, mire elmosolyodom.
- Nem is feltételeztem mást – mondom, mire Youngho csak megforgatja a szemeit és dünnyög valamit arról, hogy mennyire nem éri meg neki, hogy minket alkalmaz.
- Mindegy is – rázza meg végül a fejét a főnök. – A lényeget azt hiszem el mondtam, mivel szorít minket az idő neki is kezdhetnétek a feladatnak – hesseget ki minket az irodájából, mi pedig bólintva indulunk az utunkra.
- Egy pillanat – fordul vissza Jaehyun az ajtóból. – Egészen pontosan melyik céggel is akarsz egyezkedni?
- LTY Company – feleli John és amint meghallom a vállalat nevét elsápadok. Istenem, mond, hogy ez nem az a cég amire gondolok! – Eredetileg nem most lett volna a tárgyalás, de Taeyongnak közb… - kezdi Johnny, de befejezni már nem tudja. Mondandójának egy hangos koppanás vet véget, amelyet én okoztam azzal, hogy leejtettem a kezemben tartott dolgaimat.
- Taeil, jól vagy? – kérdezi aggódva Jaehyun. – Elsápadtál.
- P-persze, csak hírtelen mozdultam és megszédültem egy kicsit – mosolygok rá, de nem úgy tűnik, mintha meggyőztem volna.
- Biztos? – érkezik a kérdés a másik férfitól, mire bólintok egyet.
- Azért igyál egy kávét és egyél is valamit, mielőtt belevetitek magatokat a munkába – szólal meg Youngho is. – Szükségetek lesz az erőtökre, nekem meg rátok.
- Rendben, úgy lesz – varázsolok egy halvány mosolyt az ajkaimra.
- Jaehyun, tarts vele te is és győződj meg róla, hogy valóban eszik! – adja ki a végső utasítást Johnny.
- Értettem – szalutál játékosan a fiatalabb, majd megragadva a karomat vezet ki az irodából, meg sem állva míg be nem léptünk a liftbe.
- Tényleg minden oké? – aggodalmaskodik.
- Igen, bár, ha meghívsz egy szelet csoki tortára még jobban leszek – vigyorgok rá, mire csak sóhajt egyet, de végül rábólint a dologra.
Csendben sétálunk el a cég kantinjáig, majd megszerezve amiért indultunk ültünk le az egyik asztalhoz és bár Jae magyaráz valamit a ránk váró feladatról, nem igazán tudok rá figyelni. Végig az előbb hallottakon jár az eszem. Vajon ő is eljön holnap? Ha igen, van rá esély, hogy találkozzunk? Mi lesz, ha igen? Mit fogok tenni?
Remélem Johnnynak elég lesz egy személyi asszisztens is holnap, valahogy több kedvet érzek a telefon emelgetéshez, mint ehhez a megbeszéléshez.
